7-ev

Reggel van én meg újra küszködök a "Hungárián-101"-el. Nem gondolná az ember mennyire nehéz meg szokni az ékezeteket, sajnos annál könnyeb meg szokni az elhagyásuk.
Na de nem erről szó a mai nap. Ma és tegnap és holnap is diploma munkát renderelek (rendereltem), ez a számitógépes fotorealisztika utolsó fázisa lehetne, persze nincs idő, így maradnak a kevésbe fotorealisztikus de az épület tömegét előnyösen bemutató képek. Posztoltam is kettőt, a kezdetekről. Építészeti egyetemen vagyok diák 4-éven az egyetem 6 éves így mi kissebek segítünk a nagyoknak (: "szép dolog tolunk" mondhatnók sajnos nem a dolog szépsége késztet minket, a tény az hogy kedves egyetemünkön sajnos olyan épület-komplexumot kel készíteni, amire egy meglett építesz iroda is hónapokat szánna nyilván nincs elég idő egy embernek el végezni a feladott munka tömeget ezért kisebb munkacsoportok alakulnak ki. Nyilván a közöségek kialakulásában ennek jó hatása van, mégis nem éjszakázások és 20 órás számítógép előtt ülési maratonok alatt kéne az ilyen ki alakuljon. Sajnos hogy az egyetem alatt ez végig így történik, párhuzamos tervek és leadások tömege rabolja azt a kis szabadidőt ami a fiatalságunk tenné ki. Nem hibáztattatok senkit, magam választottam...

Újra kezdem, nem zéróról; számomra nem létezik olyan. Minden kezdet előzménye az egyik mozgatórugó a jövőben, a késztetés mit most érzek hogy leirjam néha gondolataim, nem feltétlenül indokolt, nem ígérem hogy rendszeres lesz, de összefüggést sem muszáj keresni. Ez gyakorlat, improvizáció egy olyan világ árnyékában mit nem nevezek magaménak.
Képes blogként indult, képek és késztetés hiányában csak egy kép-referencia maradt, barátaim
és jómagam kis fóruma ez, ahol inkább magunkról szólunk, egymásnak. Nem feltétlenül szükséges, de pont az életemben referenciaként tekinthető, egyszerűen mert rólunk szol.